Péterfy Gergely: Digó (könyvismertetés)

 Péterfy Gergely: Digó. Kalligram, 2026.

 Péterfy Gergely legújabb kötete a Könyvhét napjaira jelent meg. A Kitömött barbár métán jelentős sikere fordulópont volt a szerző életművében, amelyet további művek követtek: Mindentől keletre-avagy román kém a Weiss-családban (publicisztikagyűjtemény); A golyó, amely megölte Puskint (regény); illetve néhány korábban megjelent alkotás újabb kiadása (B oldal, Halál Budán), most pedig itt az újabb nagyregény: a Digó. A mű minden tekintetben megfelel annak, hogy ideális nyári olvasmány legyen: könnyen bele lehet feledkezni az oldalain feltáruló történetekbe, a papírborítás a hordózhatóságát teszi egyszerűbbé, és a terjedelméhez képest a mai könyvpiaci viszonyokhoz mérten az ára is kedvező.  Ennek alapján remélhető, hogy valóban "sokakat megtalál" az újdonsült Péterfy-mű. 

    A regény központi alakja Winter Henrik, aki életének sok kudarca után döntött úgy, hogy Olaszországba költözik, azon belül pedig Umbria tartományba, pontosabban Orvietoban telepedik le, és próbál új életet kezdeni azzal a szándékkal, hogy a továbbikban "már ne okozzon több bajt a világban", ahogy a fülszövegből értesülhetünk róla. Ennélfogva sűrűn találkozhatunk a jellegzetes olasz tájak és vidék szemléletes ábrázolásával, a leíró részek érzékletesen mutatják be ezeket a kötet lapjain. Winter tehát igyekszik maga mögött hagyni múltjának sok megpróbáltatást magában hordozó állomásait, amelyek meglehetősen tarka képet mutatnak: két tönkrement házzaságot, becsődölt vállalkozásokat, könyvkiadói munkájában megélt csalódásokat, a fiával való diszharmonikust viszonyt, illetve a számára egyre fojtottabb légkört jelentő kelet-európai viszonyokat (utóbbival kapcsolatban előfordulnak a szereplők párbeszédébe épített "helyzetelemzések", közérzetjelentések). A mű során folyamatosan "lóg a levegőben" a kérdés, hogy felszámolható-e a sok teherrel járó múlt, újjáépítheti-e magát az ember, rendezheti-e a korábban félrecsúszott kapcsolatait (például a fiával, Bencével), és mennyire jár sikerrel az aktuális társas kapcsolatainak alakításában. 

    Winter kezdetben coach-ként dolgozik, online alkalmak során fogadja kuncsaftjait, hangzatos hirdetéseket rak fel a közösségi oldalakra. Ebből ugyan sok bevétele származik, de nem szívesen csinálja, nem érzi jól magát ebben a szerepben, érzi, hogy nem tud segíteni a hozzá forduló embereken, csak a begyakorolt sémákat hajtja végre rutinszerűen. Nem véletlen, hogy később egyre inkább hanyagolja munkáját, hányaveti módon tartja meg az óráit, ennek során lassan minden ügyfele elpártol tőle, ezzel párhuzamosan pedig a bevételi forrásai is megcsappannak.  A mű kezdeti futását felváltják az egyre hosszabb biciklitúrák, így Winter mintha kiszabadulna a korábban rá nehezedeő költelmekből, sokkal inkább a saját elhatározása és szabadságvágya diktálja a napi tevékenységét. A kiesett jövedelmének pótlására egy különös öregúr, Lorenzó gondozását vállalja magára, amely munkát a nála takarító székely származású Irina ruház rá. A regény ennek megfelelőn egyszerre értelmezhető egy lecsúszás és felszabadulás történeteként is, hiszen Winter valamelyest "megtalálja magát" és szabadságát, de közben más szereplők szájából hangzik el a kínzóan gyötrő kérdés, hogy miből fog élni, hogyan tartja majd el magát. Jellemző, hogy a mű vége felé a főhős jegyzi meg barátjának, Tamásnak, hogy nem fél a lecsúszástól, hiszen már lecsúszott. Nem esik bele tehát az önmaga tökéletességének álcájába, abszolút tisztában van a gyarlóságaival, magát analizálva pedig igyekszik feltárni a múltbeli kudarcainak okait is. 

    A naráció egyes szám harmadik személyű, ugyanakkor mélyen belehelyezkedik Winter gondolat-és tudatvilágába, a mindenkori olvasó megismeheti a lelki életének differenciált sokszínűségét, amelyben nagy szerepe van a szabad függő beszéd alkalmazásának is. Bár kétségkívől ő a főszereplő, mellette még nagyon sok más figura is feltűnik kisebb-nagyobb mértékben a szüzsé során. 

    Nagyjából rájuk is igaz, amelyek Winter kapcsán már megemlítődtek, hiszen többségében útkereső, utat tévesztett, mindenféle fájdalmakat és csalódásokat, feldolgozatlan traumákat magukkal cipelő alakok. Olyan emberi sorsok tárulnak fel, amelyek sok tekintetben a hanyatlást érzékeltetik, vagy már végzetessé váltak. Winter első felesége, Helga öngyilkos lett, a második felesége, Erika képtelen túljutni a házassága romlásba dőlésén, amelyet a közös telefonbeszélgetéseik dühkitörésekkel és Winter hibáztatásával tarkított jelenetei is illusztrálnak. Irina, az említett bejárónő az öreg Marcellot gondozza, vele is él együtt, de közben reménytelenül szerelmes a csélcsap Kevinbe, utóbbi viszont egy másik lány, a mindenhol és mindenki mellett feltűnő Maya elutasítása, eltűnése miatt talál ki mindenféle képtelen öszeesküvés-elméleteket, amelyek szerinte távol tartják tőle szerelmét. Az öccse börtönben ül, a régi barát Tamást a válásának és titkárnője teherbeesésének gondja gyötri. A Winterrel viszonyba keveredő Helena beteg férjét, Robertet pedig az öccse feltételezett halálának rá háruló felelőssége nyomasztja (a 3. fejezetben megismerhetjük ennek a történetét Robert elbeszélésben, aki egy gyermekeivel sétáló anyának tàrja fel titkát, de rögtön meg is kédőjeleződik ennek az igazságtartalma, hiszen a nő szerint Robert akkor még meg sem születhetett a kora alapján. A regény végig nagyon jól játszik rá ennek a bizonytalanság faktornak a működtetésére).

    A megrekedt élethelyzetben lévő szereplők mellett sok talányos, különös figura is megelevenedik a regény lapjain, a hozzájuk kapcsolódó történetelemek pedig időnként a misztikus irányba is elmozdítják a cselekményt, hatékony elegyet alkotva főhősünk élettörténetének vaskos kelet-európai realitásával. Winter már futás közben is különös alakokra lesz figyelmes, a reneszánsz palotájában élő öreg Lorenzó, akinek az ápolását elvállalja, pedig mindenféle nyelveket keverve ad elő rejtélyes történeteket, jellemzően egy-egy híres író, költő vagy filozófus szerepébe helyezkedve. Egy Facebook csoporton keresztül két ízben vesz részt egy expat közösség eseményén, először egy csillaghullást tekintenek meg, majd elutaznak Bisantia szigetére, a föld köldökéhez, ahol etruszk sírok nyomába erednek. Az alkalmak során Dr. Reinhard tart enigmatikus részletekben bővelkedő előadást az aktuális eseményhez vagy helyszínhez kapcsolódóan, nem nélkülözve az antik kultúkörhöz szorosan kapcsolódó tudásanyagot, vagy épp a szélhámosok történetével kapcsolatos egyes kutatási eredményeit sem. De ott van a valahol mindig feltűnő, és valaki által látott hatalmas és rejtélyes torzonborz alak, valamint a Winterrel is intim kapcslatba kerülő Maya, aki a titokzatosság jegyei által felruházva egyszerre tűnhet antik istennőnek és a romlottság megtestesítőjének. Ráadásul az utcákon "sztrigojok" járnak, akik holt lelkek hasonmásai. Irina is felismeri néhai barátnőjét egy utcán látott lányban, egy ugyancsak általa felidézett epizód pedig egy öreg hölgynek, Giovannának a rejtélyes halálát meséli el, szintén nem nélkülözve a titokzatosság komponeneseit, ezzel is erősítve a fentebb már említett realitás és misztikusság ötvözetét. 

    Ahogy Dr. Reinhard előadásain, Lorenzó kevert nyelvű monológjain, Winter itáliai tájakat pásztázó bicikliútjain, vagy egy etruszk város, Velzna történetét felidéző betétszerű részben is kitünhetett, a mű nagy mértékben építkezik az antik hagyományoka, sok epizódban idéződik fel egy-egy ahhoz köthető történet, személyiség, motívum. 

    A regény szerkezeti felépítésének, dramaturgiájának egyik erénye, hogy jól illeszkednek egymáshoz az elbeszélés jelenének eseményei a múltban felidézett történetekhez. Nem ritkán Winternek egy aktuális eset, személy vagy épp egy szag jutattja eszébe a múlt egy-egy eseményét, így sok mindenről tudomást szerehetünk a korábbi életéről. Felidéződnek a londoni évek, amikor taxisofőrként dolgozott, a könyvkiadói tevékenységének buktatói vagy épp az már idézett házasságok egyes történései. Ahogy Winter kapcsán említettük, részlegesen tekint saját életére, nem megfelebbezhetetlen kijelentéseket tesz, hanem belátja az általa elkövetett hibákat. Ugyanez a többoldalúság igaz a múltbeli eseményekre is: míg Winter szerint a londoni évek az életének csúcsai voltak, Bence elbeszélésből az világlik ki, hogy mennyire traumatikusan élte meg az ott töltött időszakot. Ez újfent egy olyan sajátosság, amely misztikus és realisztikus részek egymásba játszása kapcsán már említést érdemelt: bár főhősünk meghökken, és tagadja, hogy bármilyen elnyomás történt volna a részéről a családja felé, Bence interpretációja mégis arra utal, hogy a múltbéli események megítélése, rekonstrukciójuk az esetlegességet hordozzák magukban. 

    Erőteljesen vonulatát képezi a műnek a nő-férfi reláció, a kapcsolatok, a viszonyok, szerelmek és a szexus bemutatása. Winter kapcsán tudomást szerezhetünk a korábbi házasságairól, az "emigrációjában" pedig Helennel kerül intim viszonyba, míg egyszer Mayával is "összegabalyodik", akinek a talányos alakjáról fentebb már tettem említést. Mintha Winter társas kapcsolataiban is ugyanazoknak az erényeknek és hibáknak, örömöknek és csalódásoknak a mintázata mutatkozna meg, amely életének más szegmenseire is jellemző: a felhorgadó vágyakat, nagyratörő terveket, elképzeléseket kétségek, feszültségek és szakítások teszi zárójelbe. Ismét egy olyan vonulata a regénynek, amely életszagúvá teszi, kerülve az idealizálást. A Helennel való kezdetben harmonikus viszony is némiképp beárnyékolódik: egy idő után nincs kedve írni neki, nyűgnek érzi a társaságát, ráadásul nem tetszik neki, hogy Helen és férje, Robert szinte már a saját fiúkként tekintenek az időközben apjához látogató (pontosabban az anyja által kidobott) Bencére, holott Winter és Helen együtt találták ki, hogy Bence sétáltassa Robertet, ezáltal mindneki jól jár: Bence keres egy kis pénzt, Robertnek tásasága lesz. Mindezekmellett egyes mellékszereplők életében is alapvető szerepet kap az érzékiség ábrázolása, Winter barátjával, Tamással pedig a szerelmi életük meglehetős gyakorisággal keresztezte egymást: Tamás egy ideig együtt élt Winter első feleségével, Helgával, és szinte természetes, hogy Maya az ő oldalán is feltűnik a főhősünkkel kapcsolatos "afférja" után.

    A szereplők sokaságára viszatérve, egy igazi reneszánsz kavalkádra emlékeztetnek: hol misztikusak és talányosak, hol esendőek és szánalomra méltóak, hol pedig tragikomikus sorsúak, sőt egy-egy szereplő jellemvonásaiban ezek keveréke jelenik meg. Néhány példát kiemelve: Helen férje, Robert egyszerre lenyűgöző intellektus, akinek azonban a betegsége és öccse tragédiája vet árnyékot életére; Lorenzó egy kifejezetten művelt és egyben sejtelmes figura, aki azonban betegsége okán magatehetetlen, és mindennapos ápolásra szorul. Kevin pedig az "élet császáraként" mutatkozik meg, de közben kutyaszaros házában teljes a felfordulás, a Maya miatti csalódás miatt pedig rögeszméssé válik. Irina talán lelkí síkon a legközelebb kerül Winterhez, ő az, aki kérdéseivel, megjegyzéseivel folyamatosan reflektál a férfi élethelyzetének alakulására,a lecsúszás stációinak érzékeltetésére, például, hogy miért nem vesz rendes ennivalót, miből lesz elég pénze stb. Pedig neki is meg kell küzdenie a saját sorsa kihívásaival: a Kevin iránt érzett reménytelen szerelem mellett a fia nem tartja vele a kapcsolatot, a lánya pedig végül visszamondja a beígért látogatást, amelyre Irina szinte már mániákus-szertartásos lelkesedéssel készült. Ezek a törések pedig a mű zárlatában egy tragikus eseményben öltenek testet. Az anyja és apja közötti konfliktusai, illetve az anyja idegrohamai között megrekedt Bencének a Roberttel való sétái vezetnek egy meglehetősen hosszas beszélgetés és tervezés által előkészített tragikomikus fordulathoz. 

    Péterfy Gergely új regénye egy sokágú, sokfelé nyitott történet sűrű szövésű mondatokkal, igen gazdag háttéranyagot és kultúrtörténeti motívumokat is beépítve a regény szövetébe. Ezek részletes feltárására itt nem nyílik lehetőség, hiszen mindegyik szegmens bemutatása külön írást érdemelne. A külföldre költözés, a beilleszkedés és új utak keresésének szándéka, a különféle emberi kapcsolatok és a domináns szerepet kapó érzékiség ábrázolása meghatározó szerepet kap, de az értelmezés ezeken túlmenően nyitott a kelet-európai lét attribútimainak értelmezésére, egy sok emelkedőt és lejtmenetet magában hordozó férfisors demonstrálására, megpróbáltatásokkal teli emberi sorsok komplex és plasztikus szemléltetésére éppúgy, mint a jellegzetes itália élethelyzetek mellett a klasszikus civilizáció egyszerre mitikus és történelmi hagyományainak, örökségének ábrázolására. Az összetett jelentéstartalmú, gazdag textus leghangsúlyosabb faktora mégiscsak egy hazájától elszakadt, az új és kiegyensúlyozottabb élet reményében gyötrelmeivel leszámolni akaró férfi útkeresésének, "fejlődés"- és/vagy lecsúszástörténetének elbeszélése, akit a korábbi hibái és vétkei maga mögött hagyásának és hasonló rossz döntések elkerülésének a szándéka vezérel. Ez a "fejlődés"- és/vagy lecsúszástörténet párosulva a regény gazdag motívumvilágával és alakjainak változatosságával, továbbá esztétikai értékeinek tárházával lehetőséget adhat az emberi lét legégetőbb kérdéseinek végigondolására, a rajtuk való töprengésre. A fentiek alapján reményteljes lehet a várakozás, hogy a külső megjelenésében is tetszetős könyvtárgy sokak számára válik alapvető olvasmányélénnyé.