Márton László: A kárpótlás (könyvismertetés)

Márton László: A kárpótlás. Kalligram, 2022.

Márton László regénye 2022-ben jelent meg kedvenc kiadómnál, a Kalligramnál, amelyre az elolvasandó könyvek sorában némi késéssel, a napokban kerítettem sort, de egyáltalán nem bántam meg.

A gördülékeny és olvasmányos prózában Por Zsolt, eredetileg Porzsolt Ernő történetét ismerjük meg, akinek élete fontos eseményeinek felidézésével a családtagjait, a hozzájuk fűződő sokszor finoman sem konfliktusmentes kapcsolatát is megismerjük. Ily módon némiképp a családregény műfajával is rokonságot mutat a mű.

A regény elbeszélője ugyan harmadik személyű, de érezhetően a főhős szemszögéből láttatja az eseményeket, az ő nézőpontja érvényesül a leghangsúlyosabban az egyes szereplők és tetteik megítélésekor. A téma komolyságát jól ellensúlyozzák a narráció időnként ironikus, helyenként szatirikus betoldásai, amelyek talán sok esetben épp a főszereplőt ért bántásokat igyekeznek tompítani.

A cselekmény kiindulópontját az képezi, hogy egy a vészkorszakban elhunyt nagybácsi utólag megítélt kárpótlása ügyében kell megjelennie főhősünknek egy közjegyzőnél, akinek bár ez kényelmetlenséget okoz, a hatósági fenyegetés hatására mégis elmegy a helyszínre. A címbeli kárpótlásnak innen ered az egyik, egyébként felszínesebb jelentése.

A regény időtartartama az említett vészkorszaktól gyakorlatilag napjainkig tart, ebben az időintervallumban derül fény az egyébként 1959-ben született Por Zsolt családjának az ő nézőpontjából legfontosabb történéseire. Bár a történelmi események, az említett vészkorszakon túlmenően a Kádár-rendszer mindennapjain át az arab-izraeli konfliktus egyes szegmenseinek felvillantásáig megjelennek, sok esetben meghatározó szerepet töltenek be egyes szereplők életében (gondoljunk például a holokausztáldozat nagybácsira, akinek kárpótlási ügye kapcsán indul be a cselekmény), mégsem nevezhető a mű klasszikus értelemben vett történelmi regénynek.

Mutatja viszont egy bizonyos sajátos változatban a fejlődési regények jegyeit, hiszen Por Zsoltnak a családi kapcsolataiba beágyazva az első húsz éve jelenik meg hangsúlyosan, a családtagokkal töltött idő, a közöttük kibontakozó összetűzések, elhallgatások, rejtett vagy épp felszínre törő feszültségek határozzák meg a nevelődését, szocializálódását, a hozzájuk, és az emberekhez egyáltalán a világhoz való viszonyulását. Legdominánsabban az apa és az ő második felesége, a húga és a anyai ági nagymama kerül előtérbe, sokszor úgy érezzük, hogy az ő frusztrációjuk, életbeli keserűségeik, félelmeik miatt csattan a gyermek, majd később kamasz és fiatal felnőtt Zsolton az ostor.

Annyiban tehát tekinthetünk rá speciális fejlődési regényként, hogy Por Zsoltnak az előbb említett frusztrációk, azokból adódó bántalmazások és elnyomások rá zúduló tucatjaival kell szembenéznie, amelyek akaratlanul is hatással vannak személyiségfejlődésére. Kérdés, hogy milyenné „fejlődik” ilyen útravaló birtokában, az első húsz éve után van-e lehetősége a családtagok által belésugárzott komplexusokból való kitörésre, számíthat-e ezért valamilyen kárpótlásra az élettől, saját magától vagy bárkitől, bármitől, ahogyan elviekben az elhunyt nagybácsija után is megilleti valami utólagos elégtétel. Ezen a ponton viszont eljutottunk a címbeli kárpótlás mélyebb értelmezéséhez, amelynek azonban megvalósulásáról vagy hiányáról itt nem szólok, hiszen az túl szpojleres lenne.

A fentebbi kérdés megválaszolásához mindenkinek jó szívvel ajánlom Márton László ezen regényének elolvasását azzal a tudattal, hogy egy jó stílusban írt kortárt prózát vehet a kezébe.