Szabó Róbert Csaba: Pokoltó (könyvismertetés)

 Szabó Róbert Csaba: Pokoltó

Szabó Róbert Csaba legújabb műve, a Pokoltó a Jelenkor Kiadó gondozásában jelent meg, amely a regények sorában a 2016-os Alakváltókat követi. A műben elénk táruló világ összetett, igen sokrétegű, amely a különféle ídősíkok felvillantásán túl a szereplők helyzetére, az abban bekövetkező változásukra, lelkivilágukra, motivációikra, valamint a történelmi események érzékeny ábrázolására is vonatkozik. 

A mű elbeszélője egy egy Ila nevezetű nő, javarészt az ő nézőpontjából és énelbeszélése alapján ismerjük meg az eseményeket, jóllehet időnként a narráció átcsúszik egyes szám harmadik személybe, amikor más szereplőkkel történt események kerülnek középpontba. 

A szüzsé főbb vonásai a következők: az események 1976 őszén kezdődnek Romániában. Ila a férjével Bukarestben él. Utóbbi el szeretné hagyni az országot, Ila viszont nem tudja magát rászánni erre. Úgy döntenek, hogy a könnyebb megvalósítás érdekében elválnak, ez viszont a korabeli szigorú törvények miatt nehezen kivitelezhető. Ila férje, Laci elintézi, hogy beutalják egy elmegyógyintézetbe, az erre való hivatkozással pedig hatékonyabban véghez vihető a válás folyamata. Ez sikerül is, de ezekben a napokban történik a nagy bukaresti földrengés, így a különféle intézetek betegeit vidéken helyezik el. Ila a férje keresésére indul, de közben levelet kap a haldokló fogadott anyjától, Eller Gizitől, hogy látogassa meg őt. Ennek során Gizi egy olyan képtelen ötlettel áll elő, hogy szeretné, ha halálának az időpontjaként 1944-et tüntetnének fel mindenhol, ebben kéri Ila segítségét.  

Innentől pedig két szálon, két idősíkon futnak az események: az egyik szál a jelent, Ila felnőttkorát mutatja be, amely leginkább a férje keresésében merül ki, illetve a földrengés utáni tragikus helyzet egyes életképeinek felvillantásával. A másik idősík pedig visszakanyarodik a múltba, Ila gyermekkorába, amely Szilágysomlyón, illetve az annak közelében elhelyezkedő Pokoltófürdőn játszódik az 1940-es évek első felében. Édesanyja a fürdőn hagyta Ilát a keménykezű Danilovicsnénál, a fürdő üzemeltetőjénél, aki lényegében cselédként foglalkoztatta a lányt. Az anya pedig sosem jött vissza. Ila itt ismerkedik meg későbbi férjével, Lacival, a jesivás zsidó fiúval (akit ekkor még Hecinek vagy Bimbinak hívnak), illetve az említett fogadott anyjával, Eller Gizivel is, aki leginkább különc újságíróként tett szert ismertségre Somlyón, korábban pedig Brassóban, ahol botrányos cikkei miatt inkább rávették, hogy nyisson illatszerboltot. Mindezek mellett megismerjük Szabó Rumót, Ella szerelmét, aki segédjegyzőként dolgozik. 

A két idősík egymásba játszása a regény egyik fő erényének tekinthető. A mű fejezeteiben ezek folyamatosan váltják egymást annak függvényében, hogy a jelenbeli fejezetek melyik múltbéli esemény felidézését kívánják meg. A szerző szépen adagolva mutatja be, hogy Ila jelenbeli sorsát miképp határozzák meg kamaszkoránk helyszíne, és az ott történtek. A két szál termékenyen hat egymásra, a befogadás folyamán a mindenkori olvasó élénk figyelemmel kísérheti a kapcsolatok megvilágosodását, a szálak elvarrását egészen a mű végéig. A közvetett kapcsolaton túl, amely a múlt eseményeinek hatásában mutatkoznak meg Ila életében- van egy közvetlenebb kapcsolódás is: Ilának egy olyan titka, amelyet azóta sem osztott meg Lacival Eller Gizi tanácsára, ugyanakkor később kiderül, hogy ezt a férfi mégis tudja, épp Eller Gizitől. 

Az említett szerkezeti sajátosságok mellett a mű másik érdeme a személyes életsorsoknak és a sorsfordító történelmi eseményeknek az együttes, sokszor utóbbiak által az előbbieket meghatározó ábrázolása. A regény tehát személyes életsorsokat mutat be, különösen Iláét és az említett szereplőkét, de mindeközben feltűnnek a 20. század egyes szörnyű kataklizmái, amelyek következményei alól hőseink sem vonhatják ki magukat, épp az ő életükre vannak sok esetben döntő befolyással: így például a már említett földrengés a jelenbeli szálban, amely nagy pusztításokkal járt, és ahogy a regény egy megjegyzésében kiderül, a költő, Szilágyi Domokosfia is ebben veszítette életét. 

Az Ila gyermekkorát ábrázoló részekben pedig megjelenik a második bécsi döntés következményeként a magyar seregek bevonulásának napja, illetve annak előkészületei Somlyón és környékén, a keleti frontra vitt katonák és zsidó munkaszolgálatások történelemből jól ismert tragikus sorsa. Ugyanakkor nagyon érzékenyen mutatja be a regény a szilágysomlyói gettó embertelenségét, és szinte apokaliptikusan Kolozsvár bombázását, vagy épp a Kraszna folyó kiömlését. Mindezek pedig az említett főbb szereplőink sorsába ágyazottan. Hiszen Ila szerelmét, Lacit is elhurcolják társaival munkaszolgálatra, illetve Szabó Rumó is a frontra kerül, mert egy román családot bújtatott. Korábban épp a magyar bevonulásra szerveződő ünnepségek szervezésében volt kulcsszerepe. Megjegyzendő, hogy az alkotás ezen szegmensei valós történelmi eseményekre épülnek, ahogy a szerzői köszönetnyilvánításban tudomást is szerezhetünk róla, hogy Szabó Róbert Csaba mikor, kitől hallott először ezekről, amelyek aztán a regény világában is megjelentek. Ahogyan Eller Gizi is létező személy volt, halálának időpontja pedig 1944. 

A két történetszál izgalmas váltakozásán túl tehát a történelmi események és azok szereplőink sorsára gyakorolt hatásának bemutatása is nagyon érzékletes. Még egyet megemlítve: plasztikusan jelenik meg a munkaszolgálatos zsidók és az őrzésükkel megbízott Fábian törzsőrmester diszharmonikus viszonya, hiszen a foglyok neki való alárendeltségen túl az is megmutatkozik, hogy valahol mindannyian a háború áldozatai, kiszolgáltatottjai. Fábián is csak arról vágyakozik, hogy hazamehessen, és feleségül vehesse menyasszonyát. Keménysége mellett emberi vonásai is megnyilvánulnak, amikor kisebb-nagyobb kedvezményeket tesz a fogvatartottaknak. De élesen rajzolódik ki a gettóban élők sorsa akkor is, amikor a családtagjaik meglátogatására a muszosok oda érkeznek. A látogatás végül meghiúsul, de Fábián szemszögéből megismerjük az ott uralkodó körülményeket. 

A hiteles történelemábrázolás keretei közé ugyanakkor sok fantáziadús, szinte misztikus elem szövődik. Maga a Pokoltó is ilyen rejtélyes helyszín, amelynek a vize teljesen fekete, a legendák szerint az alja valóban a pokolba vezet, ahogy az elnevezés is utal rá. Az ott található hegyen (Magura) pedig sárkányok élnek, amelyek (talán csak Ila képzeletében) meg is jelennek.

A sejtelmesség mellett pedig egyes történetelemek esetén nagy szerepe van az elbizonytalanításnak: Szabó Rumó elesik a keleti fronton a tordai csatában, vagy mégsem? Hazatér ő is, mint Laci, akinek segítséget nyújtva katonaruhát adott, vagy ez már csak Eller Gizi fantáziája lenne?  Akárhogy is legyen, a háború forgatagában az Ilához és Gizihez kötődő férfiak sorsa keresztezi egymást. De megkérdőjeleződik az is, hogy Ilának az elvetélt gyermeke Lacitól, vagy Jónástól, a kocsistól van-e? 

A somlyói évek krónikájához Ilához kapcsolódóan egy vetélés és gyilkosság is tartozik, mindkettő nyomait a mágikus Pokoltó fedte el. Kívánkozik a párhuzam Szilágyi István: Kő hull apadó kútba című regényével, ahol a bűnt elkövető nőnek- akit mellesleg Ilkának!!! hívnak- egy kút szolgál segítségként tettének elfedésére. Az pedig, hogy mi lesz Ila és Laci, a Pokoltón eltöltött időszak által erősen befolyásolt sorsa a jelenben, derüljön ki mindenki számára a regény olvasása során. 

A fentebb említett kettőségek ábrázolása, azok szimbiózisa egy sűrű szövésű, összetett jelentésrétegű munkát eredményezett. Ez a kettősség megnyilvánul a történetszálak-ídősíkok váltakozásában, a történelmi események és személyes életsorsok összefonódó ábrázolásában, az események valósághű bemutatásában és a misztikus elemek együttes jelenlétében, valamint a biztosra vehető és szándékosan elbizonytalanító egységek egymásra játszásában. Ezek a poétikai eljárások, kiegészülve a sokszor saját kételyeikkel, sorscsapások által rájuk mért traumáikkal küzdő főhősök bemutatásával, és a kompozíciós bravúrokkal, adják a regény esztétikai értékességének zálogát, amely ennek alapján remélhetőleg sok olvasót "megtalál".