Baróthy Zoltán: Utolsó napok (könyvismertetés)
Baróthy Zoltán: Utolsó napok. Kalligram, 2024.
A regény főhőse Becsey Gergely, a Nemzeti Nagykönyvtár munkatársa a könyvkiadó szolgálatnál. A könyvtár impozáns, sokemeletes épülete magán visel minden jellegzetességet, amelyet egy ilyen intézménytől elvárunk. Az egyes szintek és a raktárak között teleliftkocsik közlekednek, a páratlanul gazdag állomány darabjai termek sokaságában várakoznak az olvasókra, az alsóbb részeken elhelyezkedő raktárak pedig szinte labirintusszerű világot idéznek fel, amelyek többségébe még a dolgozok se léphetnek be. Egy szokványos nyári munkanapon az egyik raktárból érkező teleliftkocsi egy emberi fület hoz magával. Bonyolítja a helyzetet, hogy a kérőlap tulajdonosa már egy ideje halott, ráadásul időközben egy Fábián Laura nevű lánynak is nyoma veszett, és nem ő az első, akit hasonló okból keresnek. Becsey első riadalmában nem mer segítséget kérni, félve attól, hogy bajba sodródik, ezért úgy dönt, hogy maga veszi kézbe az ügy felgöngyölítését. Ebben segítségre lel egyik barátjában, a szintén a könyvtárban dolgozó Zoliban, akinek a legfőbb tevékenysége egyes ritka könyvpéldányok beszerzése különféle aukciókon. Rögtön belekerülünk az események és a rejtélyek sűrűjébe, amelyek ezt követően még inkább fokozódnak.
Az elbeszélő ugyan egyes szám harmadik személyű, mégis Becsey Gergely látószögéből bontakozik ki a cselekmény, az ő tudatvilágának, érzéseinek, "nyomozati munkájának", bizakodásának és kételyeinek lehet tanúja a mindenkori olvasó. Ahogy pedig egy krimiben is történni szokott, minél jobban ássa bele magát egy nyomozó az adott ügy rejtelmeibe, annál több nyitott kérdésre bukkan. Így történik ez Becseyvel is. Miközben felsejlenek egy évtizedekkel korábbi könyvtári lopás eseményei, a nyomok egyre inkább a könyvtár alsóbb szintjein elhelyezkedő, sötét és titokzatos raktárak irányába vezetnek. Egyre inkább úgy tűnhet, hogy a rejtélyek megfejtésének kulcsa az alsó szintek minél mélyebb szintjeire való "alámerüléssel", illetve az ott található jelek dekódolásával lehetséges. A szüzsé előrehaladásával pedig világossá válik, hogy jócskán többről van szó, mint egy sejtelmes, feltételezhetően férfi fülének tulajdonosáról, és az eltűnt lányokról. Gergely és Zoli kutakodásuk során a már sokak által halottnak hitt Rák Jolánhoz jutnak el, aki segítőjével, Amáliával olyan veszélyes könyveket igyekezek kategorizálni, és egyúttal egy teljesen rejtett raktárba való elhelyezéssel kivonni a forgalomból, amelyek ún. "NTM-es" darabok, vagyis "Nem Tárgyi Mellékleteket" tartalmaznak. Az ilyen kiadványokból pedig rendkívül veszélyes lények képesek elszabadulni, egyesek közülük(mint például az Öreg Ördög) pillanatok alatt képesek megöregíteni azokat, akik kinyitják a "lakóhelyükként" szolgáló köteteket. (Egy ideig például Gergelyt is követte a "felügyelő", aki egy véletlenül kinyíló könyvből szabadult ki, és aktuálisan Gergely volt hozzá a legközelebb). Kiváltképp nagy fenyegetést jelentenek akkor, ha valaki, egészen pontosan Rák Jolán ikertestvére, Irén a kiszabadításukra, és mások ellen való felhasználásukra törekszik. Irén egykor szintén a könyvtárban dolgozott, az NTM-es könyveket kereső lányok az ő tanítványai, akikkel szándékosan ilyen olvasmányokat kéret a raktárakból, kapcsolatai pedig a legmagasabb politikai körökig nyúlnak.
Gergelyék szövetségre lépnek Jolánékkal, utóbbiaknak pedig a legtöbb helyen vannak megbízható, beépített embereik, Irén ármánykodásai és gonosz szándékai mindezek ellenére különös óvatosságot igényelnek. A csapathoz később csatlakozik az időközben előkerült Fábián Laura, aki újságíró, illetve az ő barátnője, Dóri is, Gergely pedig Zoli mellett egy másik munkatársát-barátját, Kornélt avatja be fokozatosan a tudnivalókba. Az események előrehaladtával pedig eljut a könyvtár legmélyére, a Lyukba, ahol Lajos-Luigi által megismerkedik az NTM-k misztikus és a fantasyk jegyeit magán hordozó világával, sőt kis híján azok őrzőjévé is válik, átvéve Luigi szerepét. Készen áll tehát a két csapat, a jók és a rosszak, a védők és az ártók, hogy megvívják egymással a harcukat.
Baróthy Zoltán művének elemzésénél különösen figyelni kell arra, hogy ne sétáljunk be a szpojler erdejébe, de a fentiekben említett fragmentumok még messze nem merítették ki a regényvilág sokszor meghökkentő és váratlan fordulatait, szürrealisztikus szegmenseit. A mű egyik jellegadó vonása és fő erénye, hogy bravúrosan elegyíti a kulturális motívumokat a krimi és a fantasy kódrendszerével, azok egymásba játszásával. Míg az éles váltások, az újabb és újabb talányos szereplők és lények, a nyomozás eseményei a krimi műfajába ágyazzák a művet, ugyanakkor a már említett sajátos helyszín egy jellegzetes "kultúratmoszférát" teremt, a könyvtárak sokak által talán már kevésbé jól ismert szokásrendjével, az ott uralkodó reflexekkel, a rendszeres időközönként megjelenő fura alakokkal. Utóbbiak közé tartozik a régi rejtvényeket megfejtő nyugdíjas pedagógus, a vasárnapi istentiszteletre a beszédét gyakorló lelkész, vagy épp az egyik raktárban dolgozó autista Huba, aki labdákat és nyakkendőket gyűjt, és ő is tagjává válik Gergelyék csapatának És természetesen ott van az egyre erőteljesebbé váló mágikus-varászlatos szál is. Ezek sajátos ötvözete teremti meg a regényvilág nem mindennapi hangulatát.
Becsey a mű során inkább sodródik az eseményekkel, a fül megtalálásától egészen a szinte karneváljelleget öltő végkifejletig. Sokszor tűnik esetlennek és határozatlannak, jóllehet vannak szituációk, amikor erélyesen lép fel, például visszaszól a hűvös viszont ápoló főnökének, Marcellinának, vagy épp "felkérdezi" egy ellentmondás kapcsán Rák Jolánt az első találkozásuk alkalmával. Személyisége, jellemvonásai a nyomozás során tárulnak fel, és őt magát is elsősorban a rejtélyek megfejtése motiválja, nem sok olyan információ derül ki róla, amely nem a fő történetszálhoz kapcsolódik (valahol a Keleti pályaudvar környékén lakik; egy otthoni látogatás során pedig megtudatjuk, mennyire elégedettek a szülei, hogy a könyvtári állással fiúk egyenesbe került; illetve félig-meddig a szerelem szele is megcsapja, de nem ezek bemutatása kerül centrumba). Ennek a műnek az egész dramaturgiája a nyomozás, a talányok feltárásának vezérfonalára van felfűzve, amely előbb kicsit lassabban, majd egyre inkább felpörögve halad a Múzeumok Éjszakájának eseményei felé, amikor Gergely és csapata védve a könyvtárat és a világ rendjét, megütközhet a gonosztevők együttesével, illetve a két ikertestvér, Jolán és Irén is szembekerül egymással. A szerkezet ilyen alakításában is jól kivehető a krimik egyik alapvonása, hogy a felgöngyölítés sokszor egy végső küzdelemben tetőzik, amely során nagy erőket mozgósítva néz(nek) szembe a főhő(sök) a tettessel.
A már említett krimiszerű motívumok és fantasztikus, mágikus szegmensek mellett az abszurd ábrázolásmódot sem nélkülözi a mű: ilyen, és egyben vicces is, amikor a Múzeumok Éjszakájának harcában az NTM-es könyvekért meginduló államtitkárok hadának a kezéből a megjelenő varjak csapata ragadja el a kérőlapokat. Vagy az elő-előforduló "átalakulások", amely a talányok sorát azzal is gyarapítják, hogy sokszor nem mindenki az, akinek elsőre látszik. Elég ha itt példaként Amáliát vagy Kornélt említjük meg. A sok regiszterrel dolgozó regény bizonyos egységei nem nélkülözik a drámaiságot sem, ez igen szemléletesen mutatkozik meg a Lyuk őrzője, Luigi sorsának magányban és számkivetettségben bővelkedő felvillantásával, vagy Amália regény végi tragédiájával.
Hogy mennyire sikerül ennek az alkalmi társulásnak elérnie a célját, mire mennek az Irén vezetése által támadást indító "összeesküvőkkel", megóvják-e a világot, egyáltalán meg kell-e azt óvni az elszabadulni készülő Nem Tárgyi Mellékleteket képező varázslatos lényegtől, az derüljön ki a regény olvasása során. A cselekményt beindító, teleliftkocsin érkező fül végül "gazdásra talál", ahogy fény derül a keresett lányok hollétére, illetve a korábbi könyvlopási ügy hasznos kihatásai is megmutatkoznak az NTM-es könyvek eltűntetésében. A végére ezek a mű különféle pontjain elindított szálak nagyjából elvarródnak, annyira minden a helyére kerül, amennyire ez egy 21. századi regényben lehetséges, mindenesetre beteljesült szerelemmel és ásó-kapa-nagyharanggal nem találkozunk.
Baróthy Zoltán regénye a fentiekben bemutatott érdemei, esztétikai értékei mellett a krimiszerűség kidomborítása, a rejtelmek sokasága, az enigmatikus komponensek nagy száma és az erőteljes mágikusság révén azok számára is érdekfeszítő olvasmány lehet, akik a bűnügyi regények és a fantasy műfajának kedvelői. Mindezek itt bravúros szerkezetben tárulnak elénk, ahol permanensen adagolva kapjuk az információmorzsákat, szüntelnül más talányokra bukkanva, így a mű szinte "vonszol" magával, hogy Gergelyékkel együtt nyissuk fel a titkok ajtaját, tudomást szerezve az intellektusunkat izgalomban tartó mozzanatok kimeneteléről. A többször idézett könyvtári közeg monumentális épülete, szellemi életben betöltött szerepe kontrasztba állítva a bizonytalan jövővel, anyagi nehézségekkel, a dolgozók helyzetével egyszersmind a kultúra olyan aspektusait világítják meg, amelyek elengedhetetlen "kellékei" a méltó emberi létezésnek, éppen ezért lehet fájó a kellő mértékű társadalmi presztízs hiánya, a műveltség degradálódása. Feltehetőleg ez a kötet is sokkal több olvasót érdemelne, mint amennyihez eddig eljutott, az iménti írás pedig ehhez is igyekezett hozzájárulni a maga szerény eszközeivel.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése